Ha a magas vérnyomást kontrollálják

A farmakológiai kutatások nagyszámú olyan gyógyszert tettek az orvosok rendelkezésére, amelyek a magas vérnyomás ha a magas vérnyomást kontrollálják történő kielégítő alkalmazás alapvető követelményeivel rendelkeznek.

Különféle tulajdonságok jellemzik őket: hatásmechanizmus, mellékhatások, járulékos tulajdonságok…. A kemoterápiás szerek kivételével a vérnyomáscsökkentők manapság talán az orvosok rendelkezésére álló leggazdagabb gyógyszerkategóriát.

Ez kétségtelen előny a múltban, még a közelmúltban is korlátozott elérhetőséghez képest, de a választás során a teljes dezorientáció kockázatához vezethet. Éppen ezért célszerű néhány javaslattal kiegészíteni a követendő kritériumokat annak érdekében, hogy egy racionális és megfelelő kezelést lehessen felállítani, hogy a vérnyomásértékek visszaálljanak a normális szintre vagy a normálishoz a lehető legközelebb.

Valóban magasabb a vérnyomás, ha orvos méri?

Az első kritériumnak a magas vérnyomás fokán kell alapulnia, legyen az enyhe, közepes vagy súlyos, ami bár pusztán indikatív értékű, klinikai-terápiás szempontból nagyon hasznos. Enyhe magas vérnyomásban szenvedő betegeknél a terápia megkezdése előtt célszerű egy kellően elhúzódó, akár hónapos, kontrollált klinikai megfigyelés, mivel a vérnyomás spontán vagy egyszerű higiénés-diétás intézkedésekkel visszatérhet a normál értékre.

Közepes vagy súlyos magas vérnyomás esetén viszont már nem fér kétség az azonnali gyógyszeres kezelés célszerűségéhez. Ebben az esetben a beteg terápiát kezd, amelyet fokozatosan és folyamatosan kell végezni.

A Conn-szindróma főbb tünetei

Néha nem lehet előre látni a leghatékonyabb és legjobban tolerálható gyógyszert, máris két vérnyomáscsökkentő kombinációjával lehet kezdeni, hogy a feszültségértékek normalizálása után megpróbáljuk az egyiket abbahagyni, hogy azonosítsuk a jó válaszért felelőst ' lelép'.

Végül kipróbálható az egyik típusú vérnyomáscsökkentő, amelyet nem kielégítő válasz esetén egy másik, eltérő farmakodinámiás jellemzőkkel kell módosítani "side stepping".

Mit tegyek, ha magas a vérnyomásom? Mikor beszélhetünk magas vérnyomásról? Magas vérnyomásnak az tekinthető, ha a felső érték eléri vagy meghaladja aaz alsó érték pedig a 90 Hgmm-t. A felső szisztolés érték a szív összehúzódásakor, az alsó diasztolés pedig a szív elernyedésekor mért vérnyomás.

A második "lelépés" akkor használatos, ha gyorsan jó nyomásszabályozásra van szükség, de ezután könnyíteni kívánja a kezelési ütemtervet. A harmadik "oldalra lépés" hosszú megfigyelési időt igényel, és csak akkor kell követni, ha nem kell sietni a vérnyomásértékek normalizálásával, mivel sok vérnyomáscsökkentő esetében a maximális terápiás válasz csak néhány hét múlva jelentkezik.

A terápiás megközelítés másik hasznos kritériuma az, amely a szervkárosodás meglétén vagy hiányán, azaz a magas vérnyomás következményein alapul. Nyilvánvaló, hogy a már szívelégtelenséghez, cerebrovaszkuláris balesetekhez vagy veseelégtelenséghez vezető magas vérnyomás kezelése sokkal nehezebb problémákat vet fel, mint a nyilvánvaló szövődmények nélküli magas vérnyomás, és jelentős erőfeszítést igényel az orvos részéről.

A harmadik kritérium az olyan kísérő patológiák lehetséges jelenléte, amelyeknél egyes vérnyomáscsökkentő gyógyszerek negatívan befolyásolhatják, vagy amelyek kezelése negatívan kölcsönhatásba léphet a magas vérnyomás kezelésével.

Ez a migrénes hipertónia esete, amelyben a nem kardioszelektív béta-blokkolók segítségével a magas vérnyomás és a fejfájás kontrollálható, a prosztata hipertrófiával járó magas vérnyomás, amelyben a1-blokkoló használata javasolt a nyomás és a pollakiuria szabályozására. Szerencsére a magas vérnyomás eseteinek túlnyomó többségét, mint már említettük, az enyhe és nem szövődményes forma jelenti, így a terápia felállításának kérdése nem annyira döntő, és alapvetően a gyógyszer vagy gyógyszerek kiválasztásának problémájával azonosítható.

A vérnyomáscsökkentő gyógyszer kiválasztása valójában még ma is alapvetően empirikus.

Dr. Herczeg Andrea - a magas vérnyomásról és veseműködésről (biologika, ujmedicina)

Valójában nincsenek olyan kritériumaink, amelyek lehetővé tennék a racionális terápiás döntéseket, vagyis a hipertóniás állapot patofiziológiai jellemzői alapján. Legfeljebb olyan klinikai adatokra támaszkodhatunk, amelyek kórélettani vonatkozásúak, de nem szigorúan patofiziológiaiak.

A vérnyomáscsökkentő terápia kezdeti megválasztása a magas ha a magas vérnyomást kontrollálják szövődményeinek megfelelően Bal kamrai hipertrófia: ACE-gátlók, Ang II AT1 receptor blokkolók, kalciumcsatorna-blokkolók, központi antiadrenerg szerek Akut szívinfarktus: béta-blokkolók, ACE-gátlók Hipertóniás nephropathia és enyhe veseelégtelenség: ACE-gátlók, kalciumcsatorna-blokkolók, centrális antiadrenerg szerek, alfa1-blokkolók, kacsdiuretikumok Előrehaladott veseelégtelenség: kalciumcsatorna-blokkolók, központi antiadrenerg szerek, alfa-blokkolók, kacsdiuretikumok Szívelégtelenség: ACE-gátlók, Ang II AT1 receptor blokkolók, diuretikumok Claudikáció: kalciumcsatorna-blokkolók, alfa1-blokkolók, ACE-gátlók, Ang II AT1-receptor-blokkolók Az első kritériumok közül, amelyeknek az orvost az alkalmazandó gyógyszerek kiválasztásában kell irányítaniuk, a jó tolerálhatóság jelenti.

Ez utóbbi még az egyes kategóriáknál fentebb jelzett mellékhatások kivételével is jó Gyakori azonban, hogy a kezelés kezdetén a páciens azt az enyhe testi, pszichológiai és szexuális aszténiát érzi, ami oly gyakran a magas feszültséghez szokott betegek vérnyomásesését is kíséri: ez valójában átmeneti jelenség.

A vérnyomáscsökkentő gyógyszer kiválasztásánál további szempont a fiziopatológiai-klinikai szempont: A vérnyomáscsökkentő terápia kezdeti megválasztása a beteg klinikai-demográfiai jellemzőinek megfelelően Dislipidémia, multimetabolikus szindróma: alfa1-blokkolók, ACE-gátlók Hyperuricaemia: lozartán.